AMit Ádám kitalál arra én is hamar rájövök, hogy milyen jó móka. Igaz anya és Szilvi? Nem győznek a nyomunkba lenni, mert mi csak csavargunk megyünk az egyik ház oldalán lévő fém ajtóhoz és verjük, verjük és verjük. De ez még a jobbik rosszaság, mert ha véletlenül nem látnak minket, ott biztos megtalálnak.
A rosszabbik a nagy kő az Ádámék lépcsőházuknak a hátsó bejáratánál, amit ajtó kitámasztónak használnak a felnőttek. De nekünk az egy megszerezendő kincs! Megyek mindig meglógok anyától, hogy hátha nem vesz észre, de mindig észre vesz, félt, hogy leesek a lépcsőn, pedig én már olyan nagyfiúnak érzem magam! Tudok menni egyedül le is tudnék menni biztos, vagy úgy járnék mint Ádám, aki múlt héten sebes orral szaladgált. Leesett! De anyán kívül 2 kis őrzőm is van ám, Lili és Anita. Ők már nagyok de biztos szeretnek. Anita mostanában mindig beleül a kocsimba, Lili meg mindig puszilgat, ölel, ha elesek fel akar állítani ami általában még rosszabb, mintha nem segítene de örülök neki, hogy már most szeretnek a lányok.
