2009. július 9., csütörtök

Lauránál







Maelmentünk meglátogatni Lauráékat. Egy kicsit késtek addig én néztem a sétáló kutyusokat, de anya azt mondta, nem mehetünk hozzájuk közel, mivel nem ismerjük őket. Én nem félek a kutyáktól, imádom őket. Kutyaharapás? Engem biztos nem fognak megharapni sosem.
Laura nagyot nőtt mióta nem láttuk. Nagyon szép, mosolygós kiscsaj. Nagyon élvezte a jóidőt, a napot mezítlábas lábacskáját a babakocsija karfájára rakta s úgy feküdt vagy ült(???) a kocsiban. Ahol Ők laknak Újpesten ott nagyon sok játszótér van. Szinte minden 10 emeletes között van, nem úgy mint itt, ahol mi lakunk. Körülkerített játszótér, hinta, homokozó, mászóka minden volt.
Hintáztam s fel alá mászkáltam megmutatva tudományomat, hogy én már anya egy kezét fogva is tudok már sétálgatni. Azon a játszón nagyon jó árnyék volt, így a sapek is lekerül, ez nagyon jó ötlet volt anya részéről, mert nem annyira szeretem.
Anyu vitt a kis pakkba nekem bébi ételt ha megéheznék,próbált etetni de nem nagy sikerrel. De Linda banánja az nagyon ízlett, azt megettem, még kevés is volt. Laurát megsimogattam a kezét és a lábikáját is és ő csak figyelt tágranyilt szemekkel...Milyen jó is lesz nekem, hisz annyi de annnyi csaj vesz körül, választék az lesz bőven ha egyszer barátnőt akarok...hihihi:)
Anya megbizonyoshatott, hogy nem csak én vagyok nagyon anyás és néha, csak néha hisztis. Laura is megmutatta ezta felét, tud ám ő is ha valami nem tetszik...Meg kell nekik a szülőknek mutatnunk ha nem tetszik valami, nem? Amíg Laura nyügi volt és először csak lalkan majd hangosabban rázendített csak néztem, hogy mit csinál s titokban magamban drukkoltam, hogy vegye fel Linda, hisz az ő kis királylánya ezt szeretné. Látod anya nem csak én szeretek kézben lenni és a közeledben. Én még kisbaba vagyok, aki azt szereti, ha mindenhol ott van vele az anyukája...hihihi:) ( ez csak hisztiből, mert én már kisfiú vagyok...nem pólyás).
Nagyon elfáradtam a kis kiruccanásunkban, így mikor hazaértünk azzonal elaludtam.
Máskor is megyünk, ha nektek nem baj és remélem Laura, hogy minél hamarabb megtanulsz lépegetni és akkor nagyokat kergetőzünk majd...Sok pusz neked és anyudnak! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése