2010. május 6., csütörtök

Lauránál




Ma délelőtt átmentünk Újpestre Lauráékhoz. Anya azt gondolta, hogy megint sírni fogok pár percig mivel idegen helyen vagyok, de most nem. Hogy miért? A cica miatt!:) A cicájuk teljesen levett a lábamról, folyton a nyomában voltam.
Laura nagyot nőtt s nagyon szép kislány, olyan édes is göndör fürtjei vannak. Nagyon rosszalkodtam ám, de anya kordában tartott. Niki is velünk játszott, illetve mi még csak külön külön, de nagyon jó volt hogy átmentünk. Anya a buszon hazafelé megkérdezte, mennyünk e még s bólogattam, hogy igen...:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése