2010. február 5., péntek

Petiéknél

Ma délelőtt átmentünk Petiékhez. Timike nagyon nagyot nőtt amióta nem láttuk, láttuk kin az utcán, de felöltöztetve semmi sem látszik belőle. Látszólag örült nekünk, anyához oda is tipegett és átölelte. nagyon kis édes. A szobájukban Peti megmutatta, hogyan szokott kikukucskálni az ablakon. Én és Timike csak a kis ládára tudtunk felállni, nagyon tetszett nekünk, de szegényke akkorát esett...Nagyon sírt. Előtte 1 perccel mondta Szilvi, hogy még sosem esett le róla, de most ...
Anya elment a mosdóba és én nagyon kerestem, hová tűnt és nagyon sírtam. Olyan nagyon vigasztalhatatlan voltam, hogy még itthon is sírtam, ami már hisztibe fulladt és a nagy hisztimbe ebédelni sem akartam,anya gondolta itt már csak az alvás segít. Pillanatok alalt elaludtam, remélhetőleg a sírás-rívást is kialszom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése