2010. január 3., vasárnap

Anyáék büszkesége

Anyáék nagyon büszkék rá, ez a második nap, hogy a kiságyamban, az én szobámban alszom el este.
Tegnap délután anyával megbeszéltük, hogy most már a szobámban fogok aludni esténként és nem is tiltakoztam, nem ráztam a fejem, hogy nem, nem, nem.
Este beültem az ágyamban nézegettünk könyveket, a boci dalolt, mint mindig amikor alvás van. Az éjjeli fényt előtte apa a konnektorba dugta és 26 perc után már aludtam is. Nem hisztiztem, most már nagyfiú vagyok.
Anyának nagyon fura volt, hogy nélkülem fekszik le aludni, nem vagyok mellette, de éjjel jeleztem, nagyon sírtam ezt anya alig akarta észre venni mert beleálmodta az álmába hogy sírok és azt hitte egy ideig, hogy csak az álmában sírok.
Miután átjött nem tudott lenyugtatni átvitt magához.
A ma esténk is zökkenőmentes volt. Amikor megkérdezték apáék, hogy menjünk aludni? Elindultam de nem anyáék hálójába, hanem a kis szobámban. Olyan büszkék voltak rám, remélik hamar megszokom és megtanulom átaludni az éjszakát.
14,5 hónaposan át kellene már aludnom az éjszakát? Anya szeretné, de fogalma sincs, hogy mikor tud egy kisgyermek egyedül, felsírások nélkül átaludni egy éjszakát.
HA valaki tud válaszolni erre, tapasztalatai vannak, szívesen olvasná.
Jó éjt mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése